A vidék energiája: a szántóföld mint energiaforrás

Az eszmék marketingje

A széndioxid-energia üzletág érdekes módon tág lehetőségeket nyújt némi politikai marketingnek is. A környezetvédő és antiglobalizációs mozgalmak támadják Amerikát, és ördögítik az elnököt, amiért Bush nem írta alá a kiotói egyezményt. Bush elnök egyik fő tanácsadója pedig az évszázad blöffjének ("the greatest hoax ever perpetrated on the American people") nevezte a globális felmelegedés businesst, amely nem tudományos érvekkel, hanem ijesztgetéssel próbálja befolyásolni az embereket és kormányaikat ("much of the debate over global warming is predicated on fear, rather than science"). Szerintünk mindkettő erős túlzás, bár van bennük valami... Mára mindenesetre változott a tényállás, hiszen az USA Brazília után a világ második legnagyobb bioetanol termelője lett, és így rövidesen túlteljesíti a többi ország kiotói fogadalmait a széndioxid emisszió csökkentésére vonatkozóan. Az USA a kukoricatermelő farmerjeit így nyugodtan támogathatja, egy ideig megússza a WTO (világkereskedelmi szervezet) agrárszubvenciókat üldöző eljárásait.

Az igazán fenntartható megoldás megszületéséig is virágoznak azonban egyéb üzleti modellek. Az alábbi ábrán bemutatott "zöld" üzemanyag business, amely az EU ugaroltatási (set-aside) támogatásával kezdődik, és a környezetbarát, bio-termékeket is áruló benzinkútnál végződik.

zold_uzamanyag_business_modell

Nagy verseny lesz a részecskeszűrős szuper-dízelekkel, a földgázos autókkal, az új katalizátorokkal, a hibrid hajtással és az üzemanyagcellákkal. Sajnos a rendszerek nagyrészt inkompatibilisek, így lesz jó pár vesztes.

A másik nagy energia-business a vidéki kistelepülések önálló energiaellátása helyi erőművekkel, amelyek biztosan sok pénzt hoznak a "cutting edge" technikai berendezések (biogáz-erőművek, faapríték erőművek stb.) gyártóinak; a falunak az uniós támogatás miatt nem kerül semmibe, sőt a kogenerációs (cogeneration = combined heat and power = CHP) előírások miatt talán még az iskola fűtése is megoldódik, viszont a tényleges költségeket a közösség, az EU adófizetői viselik.

A kogeneráció azt jelenti, hogy az erőművek forró gőzével áramot termelnek, amelyet a helyi áramszolgáltató köteles átvenni (mostanában nagyon kedvezményes, a "zöld áram" termelését gazdagon támogató áron), az áramtermelésre már nem alkalmas, kevésbé forró vizet pedig például lakások, irodák, gyárak fűtésére használják. Ez javítja az erőmű gazdaságosságát, mert a meleg vizet egyébként csak visszahűtve lehetne a természetes vízfolyásokba visszavezetni, különben környezetterhelőnek számítana. Ma már trigenerációról is beszélnek, ami a melegvíz harmadik hasznosítása, például épületek hűtésére, azaz speciális klímaberendezések energiaellátására. A mezőgazdaság ideális kogenerációs hasznosító lehet; üvegházak, fóliás növényházak, gabonaszárítók jól hasznosítják a melegvizet.

Jó marketing fogásként gyakran "tiszta energia"-ként emlegetik a szélkerékkel vagy napelemekkel előállított áramot, holott ezek környezeti, gazdasági és társadalmi hatása ugyanolyan tisztázatlan, mint a szántóföldi energiatermelésé.

A színvonalas értékelési megoldás az lenne, ha az összes energiaelőállítási technikát azonos szempontok szerint elemeznénk, nem csak a széndioxid kibocsátás szempontjából. Az első lépés az lenne, hogy mennyibe kerül például a szélgenerátor anyagainak előállítása, a tornyok felállítása és üzembehelyezése, a kapcsolódó vezeték kiépítése, az esetleges áramtárolási technikák beruházása, az élettartam végén a létesítmény bontása és hulladékkezelése, azaz a teljes életciklus és a kapcsolódó létesítmények bevonása az elemzésbe. A második lépés a környezeti hatásvizsgálat; ha maradunk a szélkeréknél, akkor például a zajterhelés, a széljárás befolyásolása, a madárvonulások zavarása. A harmadik lépés a vidéki hatás, a munkahelyteremtés, a regionális marketing, a tájképváltozás. Végül a lehetőségekkel való jó gazdálkodás, azaz olyasmibe fektettük-e a közösség pénzét, ami tényleg javít a helyzeten, nem vettük-e el valamilyen más, jobb lehetőségtől a beruházási forrásokat. A legfontosabb az összhang lenne, nem az egyes tényezők optimalizálása. Az a technológia az ideális, amelyik a legtöbb szempont szerint jól teljesít, és nem az, amelyik csak egy vagy néhány tényezőben világszínvonalú.

A szélkeréknek az energia-business-en kívül is van szerepe, hiszen életbevágóan fontos létesítmény a legelők közepén az állatok itatásához, és a tanyák villamosításában is nélkülözhetetlen. A vezetékes árammal csak nagyon költségesen ellátható területeken, ahol nem érdemes kiépíteni a távvezetéket, ott minden lehetőséget meg kell ragadni az elviselhető emberi élet- és állattartási körülmények megteremtéséhez. A gazdaságosságtól függetlenül szükség van (akár bioüzemanyaggal hajtott) áramfejlesztő generátorokra, szélerőművekre, melegvizet szolgáltató napkollektorokra, áramot termelő fotovoltaikus napelemekre, korszerű akkumulátorokra vagy egyéb energiát raktározni képes berendezésekre. De ez alapvetően egy másik üzletág, amely az energiát csak eszközként termeli, a kedvezőbb élet- és munkakörülmények megteremtése érdekében.