A vidék energiája: a szántóföld mint energiaforrás

Alternatív megoldások

Ha a felmelegedés mégis széndioxid eredetű, akkor sem bizonyos, hogy a CO2 emisszió korlátozása a megoldás. Ugyanilyen hatékony lehet a széndioxid mesterséges kivonása a légkörből, és a folyékony széndioxid föld vagy a tenger mélyén való tárolása (carbon sequestration). Sőt kutyaharapást nem csak szőrével lehet gyógyítani; komoly tudósok fontolgatják, hogy talán a kezelés nem csak a széndioxiddal kapcsolatos lehet, hanem például a felhőképződés fokozása aeroszolok, kénszemcsék légkörbe juttatásával, amely egyrészt fokozná a napsugárzás hővisszaverődését, másrészt árnyékolná a civilizációt. Az is felmerült, hogy ha minden emberi létesítményt tükrözőre vagy legalább fehérre festenénk, akkor a hőt visszaverő autóink, épületeink, útjaink stb. mind hozzájárulnának valamennyire - ha csekély mértékben is - bolygónk hűtéséhez.

Földünk klímáját nem csak a civilizációs eredetű széndioxid befolyásolhatja, hiszen a vulkáni kitörések, a természetes széndioxidforrások és az élővilág is jelentős kibocsátók. A trópusi óceánok planktonjainak CO2 anyagcseréje egyes számítások szerint nagyságrendekkel meghaladja az emberi civilizációét. Ugyanígy az óceáni termohalin vagy szélhajtotta tengeráramlatok klímahatása is meghaladhatja az antropogén beavatkozásokét. Sőt az óceánok és általában a víz önmagában is főszerepet játszik a széndioxid elnyelésben és kibocsátásban, a hőmérsékletétől függően oldott állapotban tartva vagy kibocsátva a széndioxidot.

oceani_aramlatok

Ha a fenti tudományoskodó ellenvetésekkel szemben mégis bebizonyosodna, hogy van globális felmelegedés, az antropogén eredetű - az ipari, energetikai és közlekedési széndioxid-kibocsátás a kiváltója - akkor az utólag az emberiség legnagyobb piaci kudarcának bizonyulna; "market failure on the greatest scale the world has seen" Sir Nicholas Stern (2006) szerint. Ez a piaci kudarc leghatékonyabban korszerű energiagazdálkodással kezelhető. Az egész világ pazarol az energiával, a fejlődők (szegények) minden szerves anyagot elégetnek, a fejlettek pedig messze a szükségletek felett fogyasztanak. Magyarország energetikailag a rosszabbak közé tartozik; termékeinkben, szolgáltatásainkban sokkal több az energia a szükségesnél, nagy lángon főzünk, épületeink rosszul szigeteltek, az iparunk és mezőgazdaságunk energiaigényes, járműveink nagy fogyasztásúak, az energia(hordozók) jelentős részét importáljuk, kicsi a tárolókapacitásunk, nagy a függőségünk. A tudatos és okszerű takarékosság, a számítógépes folyamat-optimalizálás, a jó időzítés sokat segíthetnek bolygónk "low-carb" diétájában, az energiatakarékos életstílus "low-carbon lifestyle" megteremtésében. Okos műszakiak és közgazdák szerint az egyik legbiztosabb energiatakarékossági intézkedés az lenne, ha az összes (főleg hőt termelő) izzólámpát kicserélnénk energiatakarékos égőre és világító diódára. Sajnos az Unió által nagy hévvel szorgalmazott innovatív üzleti modell, az emissziókereskedelem, legalább is az első éveiben nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket; lazák voltak a kvóták, nem áramlott a pénz a hatékonyabb CO2 kibocsátás csökkentő beruházásokhoz.

Az emissziókereskedelem egy mesterségesen kifejlesztett piaci mechanizmus a széndioxid kibocsátás gazdaságos csökkentésére. A közgazdasági elv szerint a közösség pénzét ott kell felhasználni a széndioxid kibocsátás csökkentésére, ahol az a legnagyobb hatékonysággal megvalósulhat. Ezt lehetőleg ne okos emberek vagy államok döntsék el, hanem a jól működő piac. Az elv jónak látszik, elméletileg a piac javíthatja a környezettisztító pénzek allokációját, de a gyakorlatban túl alacsonyan szabták meg a résztvevő országok kibocsátási kvótáit, a piac egyelőre nem működik.