A vidék energiája: a szántóföld mint energiaforrás

Helyzetkép az energiafelhasználásról

A globális felmelegedés az általánosan elterjedt nézet szerint az emberiség legfőbb és szó szerint is legégetőbb problémája, amelyet az üvegházhatás fokozódásával a széndioxid civilizáció okozta légköri feldúsulása vált ki. Ezt az okot, a CO2 emissziót minden áron csökkenteni vagy legalábbis korlátozni kell, ahogy ezt a kiotói egyezmény is előírja a világ országainak. Véleményünk szerint ez egyáltalán nem bizonyított tény; nem biztos, hogy létezik a globális felmelegedés, nem biztos, hogy ember okozza, lehet, hogy nem harcolni kell ellene, hanem inkább alkalmazkodni hozzá, lehet, hogy a korlátozott közös pénzügyi forrásokat más területen hatékonyabban tudnánk elkölteni.

Az emisszió kifejezés eredeti értelme kibocsátás, nem feltétlenül környezeti vagy káros értelemben. Napjaink környezeti ügyeiben viszont valamilyen káros anyag kibocsátását jelenti, például port, kormot, széndioxidot, a kéményfüstök és a kipufogó gázok sokszor mérgező összetevőit. Az immisszió ezeknek a káros anyagoknak a többnyire mérhető megjelenése a környezetünkben, például a levegőben, a talajvízben, a növények felületén stb.

A problémát részletezve a gond ott kezdődik, hogy a bolygónk hőmérsékletét nem lehet csak úgy megmérni, mint egy lázas betegét; nincsenek fix hőmérsékletű pontok, a múltra vonatkozóan nagyon megbízhatatlanok a közvetett adatok (évgyűrűk, feljegyzések, jégminták stb.). Ciklikus, szezonális és véletlen ingadozások idősoraiból rendkívül nehéz kiszűrni a tartós tendenciákat (lásd a következő ábrán). Ha mégis van globális fölmelegedés, akkor sem biztos, hogy antropogén, azaz emberi tevékenység váltja ki.

hoki_uto_felmelegedes

A földtörténetben gyakoriak a meleg és jeges periódusok, bizonyíthatóak a vulkáni tevékenység okozta lehűlések, valamint a nap(folt)tevékenység (radiative forcing) bizonyosan befolyásolja bolygónk hőháztartását. Ma már azt is biztosan tudjuk, hogy a széndioxid mellett a metán és a vízpára legalább olyan hatékony üvegházhatás fokozó, sőt az aeroszolok és egyéb mikroszemcsék a felhőképződésen keresztül szintén alapvetően befolyásolják a Föld albedóját.

A legnagyobb szerepet a hővisszatükrözésben és elnyelésben a hó és jégtakaró játssza, csak sajnos azt nem tudjuk, hogy a visszacsatolás negatív vagy pozitív.

Az albedó a testekre érkező elektromágneses sugarak visszaverődési mértékének mutatója, amelyet leginkább csak a látható fény tartományában mérnek, és leggyakrabban az égitestek fényességével kapcsolatban emlegetnek. A fehér (latinul albus, alba) felszín, mint a hótakaró vagy a sarki jégmezők akár 90%-ot is visszatükröznek, míg a Földön a legnagyobb területű óceánok sajnos a sugárzás nagy részét elnyelik, és fűtik az amúgy is éppen túlmelegedő bolygónkat.

A visszacsatolás (feedback), mint rendszerelméleti fogalom annyit jelent, hogy a folyamat önmagát is szabályozza, a kimenete (output) visszahat a bemenetre (input) vagy a folyamat valamelyik közbenső elemére. A pozitív és a negatív változat itt a közbeszéddel szemben nem valami jót vagy rosszat jelent. A pozitív visszacsatolás mindig önerősítő, öngerjesztő folyamat, a negatív visszacsatolás a folyamat csillapítását, kiegyenlítését jelenti, függetlenül attól, hogy az számunkra kedvező vagy hátrányos-e.

Pedig egyáltalán nem mindegy, hogy egy folyamat csillapított vagy gerjesztett-e. Tetszetős matematikai klímamodelleket könnyebb készíteni, mint a Föld hőmérsékletét megmérni.

pozitiv_negativ_visszacsatolas_felmelegedes

Lomborg CopenhagenConsensus-a szerint a széndioxid-kibocsátás csökkentése szinte megvalósíthatatlan fejlődés-korlátozó tényező, valamint nagyon drága, és főleg évszázadokba telne, mire észrevehető hatása lenne. A szakértő tudósok szerint a fejlődő országok ivóvíz és öntözővíz problémái sokkal súlyosabbak, ezek orvoslásával több életet olcsóbban lehet megmenteni, illetve több ember életminősége javítható ugyanazon az áron. A virtuálisan koppenhágai tudósok szerint egyéb világmegváltó ügyeinkben is a megváltoztatható dolgokra kellene koncentrálnia az emberiségnek; ne a vágyálmaink, hanem a költség-haszon elemzések vezessenek bennünket.

A helyesen végzett költség-haszon elemzés nem csak a várható ráfordítások és eredmények értékét veszi figyelembe a lehetőségek közötti választásnál, hanem a döntésünkkel kizárt, és így soha meg nem valósuló egyéb változatok elmaradt hasznával is kalkulál, amelyet a közgazdaság opportunity cost vagy újmagyarul lehetőségköltség néven ismer.