A vidék energiája: a szántóföld mint energiaforrás

A 21. század elején általános nézetté vált, hogy az emberiség egyik legsúlyosabb közös gondja a globális felmelegedés, amelyet főleg a civilizációnk széndioxid-kibocsátása okoz, és a problémát hatékonyan kezelni az emisszió korlátozásával lehet.

{openx id=9}Véleményünk szerint ez a "zöld" körökben szinte kizárólagos álláspont számos ponton megalapozatlan. A mezőgazdasági energiatermelés és az emissziókereskedelem viszont ettől függetlenül is jó üzlet lehet az agrárvilágnak.

A globális felmelegedés ténye és antropogén eredete a szofisztikált matematikai modellek ellenére sem teljesen bizonyított. A fővonaltól eltérő tudományos vizsgálatok szerint egyszerűbb alkalmazkodni a felmelegedéshez, mint megkísérelni megváltoztatni azt, vagy olcsóbb kivonni és/vagy elrejteni a CO2-ot, vagy esetleg egyéb módon is tudnánk hűteni a bolygónkat.

Hazánkban a szántóföldi energianövények termelése kiváló üzleti lehetőségnek tűnik, bár nem olyan egyszerű, mint a szénhidrogén-gazdaságról a szénhidrát-gazdaságra való átállás jelszava. A cukornövények nálunk nincsenek ideális termőhelyen, az olajnövények közül a repce reménytelenül gazdaságtalan, a napraforgó pedig élelmiszeripari alapanyagként jobban értékesül, a keményítő-gabonák sem érik el a 100%-os hatásfokot, azaz a belőlük készült etanol üzemanyag előállításakor több energiát használunk fel, és több CO2-ot bocsátunk ki, mint amennyi a "motalko" elégetésével előállítható illetve csökkenthető. Az áttörés a magas cellulóz tartalmú növények teljes testtömegének alkohollá bontásával érhető majd el, amelyhez még növényi és mikroba gének módosítása kell, ami önmagában is évekig tarthat, nem beszélve Európa GMO-t elutasító álláspontjának megváltoztatási nehézségeiről.