Ökológiai gazdálkodás, biotermékek piacai

Norman Ernest Borlaug Zöld Forradalmának legfontosabb előnye mellett - vagyis hogy eszközt adott a kevésbé fejlett vidéknek ahhoz, hogy saját termelésből fedezze élelmiszerszükségletét - akadt egy komoly hátránya is: az általa terjesztett modern, kemizált mezőgazdaság ipari méreteket öltő műtrágya és növényvédőszer felhasználása következtében az élővilág, a talaj és a természeti környezet állapota romlásnak indult.

{openx id=10}Bevezetés az ökológiai gazdálkodás ökonómiájába

A túlzott növényvédőszer- és műtrágya használat következményei minőségbeli romlásban is megmutatkoztak (gondoljunk csak a nem helyes növényvédelmi gyakorlat esetén a termésen előforduló növényvédőszer-maradványra), a fogyasztók úgy döntöttek, hogy az ökológiai termesztés (biotermesztés), mint környezetkímélő mezőgazdaság egy olyan szolgáltatás, amelyért a termesztőket megilleti az ellenszolgáltatás. Erre a fogyasztói igényre épült rá a biotermesztés rendszere, amely elsősorban tehát a környezet megóvására és a fogyasztó által igényelt minőség biztosítására törekszik. Az ökológiai termesztés értéke - a sok irányban működő externális hatások miatt (környezet védelme és helyreállítása, stb.) - a hagyományos közgazdaságtan eszközeivel nem mérhető, és ez nehezíti összehasonlítását a hagyományos és más új termesztési rendszerekkel (integrált termesztés, biotechnológiai módszerekkel nemesített növények termesztése). Az eddigi tapasztalatok ugyanakkor azt mutatják, hogy az ökológiai termesztés - különleges minőségű termékek gyártásán keresztül - fontos szerephez juthat a multifunkcionális mezőgazdaság keretein belül a vidék fejlődéséhez.

Az EU állásfoglalása szerint a biotermelés olyan alternatív jövedelemszerzési forma a mezőgazdaságon belül, amely szerepet játszhat a vidéki területek újjáélesztésében, munkahelyeket teremthet a hanyatló gazdaságú régiókban, lehetőséget ad a fiatal vállalkozók elvándorlásának csökkentésére és visszafoghatja az élelmiszertermelő mezőgazdaság túltermelését. Az Unió szerint tehát az ökológiai gazdálkodás céljai elsősorban a vidékfejlesztési célokkal (Sarudi, 1997), és csak másodsorban a mezőgazdasági célokkal egyeztethetők össze.

Ökológiai gazdálkodásnak (biogazdálkodásnak, organikus termesztés, "organic farming") meghatározott elvek és szabályok szerint folytatott gazdálkodási formát nevezzük, amelynek legfontosabb céljai a mezőgazdaság környezetre mért terhelésének csökkentése, valamint különleges minőségű élelmiszerek előállítása. Az ökológiai gazdálkodás végterméke a biotermék vagy bio-alapanyag: ebbe beletartoznak a növényi és állati eredetű termékek, élelmiszerek, de olyan különleges termékek is, mint a növényi olajok, rostok vagy ruhaalapanyagok.